A Nap lassan ment
az égi országúton,
s mellette, fent,
még nem látszottak a csillagok.
A Napot csöndben, fehérben
a Hold követte az égen.
Néha-néha egy madár repült el
a levegőben sietve,
hogy a Hold első fénye
őt már otthon érje.
A tücskök halkan zenéltek,
s a közeli nádasban a kis kacsák
fel-felhápogva a papát és mamát keresték,
majd megtalálva őket
csendes csobogással elnyugodtak.
A csillagok, szinte csak erre várva kigyúltak.
A Hold, fényével beragyogta a vidéket,
a rosszat eldugta és mutatta a szépet.
Aludtak az állatok, az emberek
s valahol távol, messze
egy lény csodálta a Földet.