Ki vagyok én?
Ha csak a tényeket nézzük: elmúltam 50 éves, kisebb, aztán nagyobb cégeknél dolgoztam szoftver fejlesztőként, majd a későbbiekben – egyszerűen fogalmazva – tanácsadóként (Agile Coach, tréner, Coach).
Ha ennél mélyebbre nézünk, olyan ember vagyok, aki szeret alkotni és szeret adni. Azt gondolom, minden emberben megvan az ősi vágy, hogy nyomot hagyjon maga után, hogy úgy élje le az életét, hogy a későbbi korok emberei ismerjék a nevét. Bennem ez a vágy úgy tört utat, hogy szeretek dolgokat saját magam megcsinálni, amik hosszabb-rövidebb ideig megmaradnak és szeretem a megszerzett tudásomat és tapasztalataimat, na meg persze a gondolataimat is átadni másoknak.
Miért írok?
Mindig is szerettem írni – vagy legalábbis kifejezni magam írásban. Már gimnáziumban is igyekeztem minden házi dolgozatot szépen, kereken megfogalmazni. Nem kényszer volt, inkább egyfajta öröm. Egy idő után rákaptam a versírásra is, ami egy új horizontot nyitott meg előttem, bár a kedvenc a próza maradt.
Később, amikor már saját ötletekből próbálkoztam hosszabb történetekkel, hamar rájöttem, hogy a regényírás nem megy hirtelen felindulásból. Túl nagy fába vágtam a fejszémet – és nem olvastam még akkor eleget. Azután elkezdtem komolyabban olvasni, és vele együtt jobban figyelni az írásra is. Merle, Remarque különösen közel álltak hozzám, de sok más szerző is hatással volt rám, mint példáult Rejtő Jenő, akinek utánozhatatlan könnyedsége és humora lenyűgözött. Időközben rájöttem, hogy az írást nem kell rögtön nagyban kezdeni: a novellák, rövidebb történetek segítenek gyakorolni, tanulni, és talán örömet is szerezni az olvasónak.
Számomra az írás elsősorban önkifejezés. Szóban sokszor nehezen találom a megfelelő gondolatokat – leírva viszont összeszedettebben, őszintébben tudok mesélni. Történeteket, érzéseket, kérdéseket, vágyakat. Így tudom a legjobban elmondani, amit szeretnék – akár magamról, akár a világról, ahogyan látom.
Ezen az oldalon az írásaimat osztom meg. Van bennük álmodozás, visszaemlékezés, néha talán egy kis tanulság is. Remélem, találsz közöttük olyat, ami megérint vagy elgondolkodtat – és ha így lesz, már megérte.