A Szervezet – mindenki, aki a projektben részt vett így nevezte – épületei egy viszonylag nagy területen helyezkedtek el, kerítéssel körbezárva. A területen szinte minden rendelkezésre állt, amire szükség volt a projektek végrehajtásához és a projektekben dolgozók szükségleteinek kielégítéséhez. Sport pályák, projekt területek, teszt pályák a járműveknek, háló körletek, étkező és ellátó helységek.
Bár a lehetőségek adottak voltak, nem volt soha elvárás, hogy a dolgozók ott maradjanak éjszakára. Egy-egy alkalom kivételével mindenki kora délután indulhatott haza. A távollétet csak betegség indokolhatta, és a szabadságokat is központilag, előre határozták meg. Ez ugyan kellemetlen volt, de biztonságot és kiszámíthatóságot adott mindenkinek.
A dolgozók támogatására több, különböző szakma képviselője állt rendelkezésre. Voltak itt orvosok, egészségügyi személyzet, táplálkozási tanácsadó, személyi edző, pszichológus, coach, mediátor és a szokásos ellátó személyzet.
A napi forgatókönyv nagyjából ugyanolyan volt. Reggel a projekt résztvevőinek egy széles idősávban volt engedélyezett a beérkezés. A területre csak a dolgozók mehettek be, az esetleges kísérők, szupervizorok csak a kapunál található épület első helységeibe mehettek be. Itt voltak a kor szellemiségének megfelelő koedukált öltözők, ahol igény szerint a dolgozók átöltözhettek tetszőleges munkaruhába.
A dolgozók ezután kötetlen networking-en vettek részt, keveredve a különböző projekt csapatokkal, majd jellemzően reggel 9 és 10 között részt vettek az első étkezésen. Innentől a projekt csapatok tagjai elváltak.
A délelőtt további részében jött a projekt munka. A csoportok tagjait önkéntes alapon választották szét a projekt témákra, melyek három fő csoportba tartoztak.
- Az első csoportba tartozott a város tervezés mind építési- mind pedig közlekedési szempontból, vízkormányzás, katonai stratégia tervezés, szimulációs gyakorlatok.
- A második csoportba tartoztak a jármű tesztelési feladatok, illetve az erőnléti feladatok, sport edzések.
- A harmadik csoportba pedig a művészetek, festés, rajzolás, ének és színjátszás.
Délben közös étkezés szakította meg a projekt munkát, majd az ebédet követően relaxációs, jóga óra következett, amin kötelező volt minden dolgozónak részt venni. Voltak ugyan olyanok, akik hangot adtak ellenkezésüknek, de a Szervezet ebben ritkán kivételezett.
A délután ismét projekt munkával folytatódott, amit csak egy rövidebb étkezés szakított meg, majd a nap zárása következett. A napzáró esemény a reggelihez hasonlóan a projekteken átívelően történt, networking-el és az aznapi eredmények megosztásával.
A dolgozók gyakran szembesültek azzal, hogy az előző napi projekt munkájuk eredményét kitörölték, vagy a rendelkezésükre bocsátott területet visszaállították alap állapotba, ami néhányuknál erős frusztrációt eredményezett. Ilyenkor sokat segítettek a pszichológiai- és érzékenyítő gyakorlatok. Bár többször hangsúlyozták nekik, hogy ez csak szimuláció és felkészítés a világ későbbi kormányzására, irányítására, mégis nehéz volt napról-napra újrakezdeni a feladatokat.
A csapatmunka szintén fontos elvárás volt a Szervezetnél, ami bizonyos körülmények között nehezen volt kivitelezhető. Bár a projekt csapat tagjai egy idő után összebarátkoztak, rendszeresek voltak a nézeteltérések, amiket mediátorok segítettek feloldani. Ritkán súlyos, eldurvuló viták is előfordultak, ezeket azonban szigorúan szankcionáltak.
* * *
Stavros újként érkezett meg egy napos, őszi reggelen a Szervezethez. Még csak az első hetét töltötte itt. Az érkezők forgatagában hirtelen meglátta barátait, az amerikai Stanley-t és a kínai Chen-t. Mindkettejükkel évek óta jó barátságban volt. Örömmel üdvözölték egymást. Stavros kezdeti aggodalma teljesen elszállt, hiszen a barátaival már korábban több várostervezésben vettek részt.
– Látod, Stavros, mondtam, hogy nincs miért aggódnod. Itt vannak a barátaid – mondta lágy hangon Elektra – Gyorsan öltözz át és szaladhattok ki a homokozóhoz. Figyeljetek majd az óvó nénire, ha hív titeket reggelizni. Úgy hallottam ma finom, lekváros kalácsot kaptok.
– Igen Mami! – Válaszolt most már mosollyal az arcán Stavros.
– Gyere kincsem, adj egy búcsú puszit – mondta az édesanyja, mikor Stavros elkészült az öltözködéssel. Stavros átölelte a mamája nyakát és egy nyálas puszit cuppantott az arcára.
– Szia Mami! – Integetett és már szaladt is a barátai után.
Elektra mosolyogva nézett a kisfia után és megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy az óvoda már nem tűnik Stavros számára olyan rémes helynek.