Tizennyolc évem elszelelt,
S bár eddig ez megfelelt,
Nem tudom, hogy amit éltem
Ugyanolyan, mit reméltem.
Megvolt nekem mindenem.
Biztonság a fegyverem.
Emelt fővel élhetek,
Éhségtől nem szenvedek.
Apám, Anyám példaképem,
Így kellene nekem élnem!
Tisztaságban, becsülettel
Megbírkózni az élettel.
De nem járhatok a nyomába,
Nem léphetek a sarkába
Senkinek és semminek!
Nekem kell azt eldöntenem,
hogy életemet merre viszem!
Mit csinálok, merre járok,
S magamtól én mennyit várok.
Ha nekimegyek a falnak,
Akkor abból én tanuljak.
Én lássam a hibáimat!
Hagy próbáljam szárnyaimat!
S ha majd egyszer visszanézek,
S látom, hogy mind enyémek
A sikerek, a szenvedések,
A győzelmek, a nehézségek.
Akkor majd tudni fogom,
Hogy egykor szülőotthonom
Megadta, mit én reméltem,
S nagyon boldog volt az éltem.